1-4. A Stabat Mater-megzenésítések sorában ma és holnap egy meglehetősen formabontó XIX. századi változattal ismerkedhetnek meg a Zenei Kincsestár kedves hallgatói. Nem csupán terjedelme különbözteti meg a barokk Stabat Mater-imáktól, de monumentális látásmódja és teátrális hangvétele is. Ez utóbbi nem véletlen: az 1842-ben befejezett alkotás szerzője nem más, mint az olasz vígopera könnyű tollú mestere, Gioachino Rossini. A festői szimfonikus bevezetést követő áriák bele-belefeledkeznek a zenei szépségbe, és engednek a melódia csábításainak, noha Rossini elárulja a régiek egyházzenéje iránti érdeklődését is. Mégis operakomponista ő, aki sodró érzelmekkel festi a kereszt alatt álló Istenanya megpróbáltatásait – és a megváltott emberiség tragikus kegyelemre utaltságát. Rossini Stabat Matere helyenként egy gyászmise tónusába öltözik, és a színpadias fények között az ítélet kíméletlen fényébe állítja a bűnös embert. Ma este az 1., a 3., a 4. és az 5. versszakot hallgatjuk meg. Előadói: Catherine Malfitano; Agnes Baltsa; Robert Gambill; Gwynne Howell; a firenzei Maggio Musicale ének-és zenekarát Riccardo Muti dirigálja.
LEKONF: A Zenei Kincsestárban Rossini Stabat Materének részletei hangzottak el Catherine Malfitano; Agnes Baltsa; Robert Gambill; Gwynne Howell; valamint a firenzei Maggio Musicale ének-és zenekarának felvételéről, Riccardo Muti vezényletével. A műsort Marton Árpád szerkesztette. A mű befejező tételeket a Zenei Kincsestár holnap esti adásában hallgathatják meg.
