Zenei kincsestár

A Zenei Kincsestárban ma este ismeretlennek mondható Mozart-művet mutatunk be kedves hallgatóinknak. A tavalyi Mozart-galaxisban sem szerepelt, és hamarosan fölhangzó felvétele úgyszólván unikális ritkaság. Az elmondottak részletesebb indoklást igényelnek. Mozart 1775-ben, szinte egyhuzamban komponálta meg 5 remekbe szabott hegedűversenyét, amelyeket többnyire a komponista előadásában ismerhetett meg Salzburg publikuma, illetve az 1777-78-as nagy utazás során érintett városok zenekedvelő közönsége. Az öt Mozart-hegedűversenyen kívül csak egy, Mozart Bécsbe érkezésekor az érseki hegedűs, Brunetti számára szerzett Rondó, a hegedűre és brácsára szerzett simfonia concrtante és a két hegedűre szánt concertone gazdagítja Mozart hegedűre szerzett koncertdarabjainak leltárát. A salzburgi szerenádok némelyike –például a Haffner- vagy az Andretter-szerenád- ugyancsak magában foglal egy-egy három tételes versenyművet. A lista azonban ezekkel együtt már igazán teljesnek tekinthető. Yehudi Menuhin a hatvanas és a hetvenes évek folyamán mégis lemezre vett három további, Mozartnak tulajdonított hegedűversenyt. Ma a 268-as számmal a Köchel-jegyzékben is szereplő, Esz-dúr hegedűkoncertet mutatjuk be, melynek mozarti szerzősége azonban kérdéseket vet föl. A mű nélkülözi az ismert Mozart-concertók összefogottságát: olykor melodikus kalandozások, másutt több szólistát feltételező, concertante-ízű bőbeszédűség árad el a kezdőtételen, mely csak a nemesen szép szólók idejére lép ki a haydni kedély és a beethoveni retorizmus eldöntetlen versengéséből. Az adagio ugyancsak rendező elvre vár, míg a Rondó hallatán meglepődve kapjuk föl a fejünket: mintha a Nannerl-szeptet szertelen világában járnánk. Származhat-e e kissé eklektikus mű az öt remek hegedűverseny Mozartjától? A választ Alfred Einstein Mozart-kutató adja meg: az Esz-dúr verseny, mely feltehetőleg az Idomeneo munkálatai közben jött létre, közös szerzeménye Mozartnak és egy Johann Friedrich Eck nevezetű müncheni hegedűsnek, aki az első tétel vázlatát és a rondó pár elkészült ütemét a maga gyönyörűségére – és a maga, Mozarténál szerényebb tehetsége szerint meghangszerelte, és kiegészítette a némileg hezitáló lassútétellel. A zenetörténeti kuriózumot Yehudi Menuhin és a Bath Fesztiválzenekar pompás felvételén élvezhetjük.