"Valaki ír a kezeddel"

LACKFI JÁNOS 1971-ben született Budapesten. Író, költő, műfordító, szerkesztő. Nyolc verseskötete jelent meg, két kisregénye, tizennyolc műfordításkötete. 1996 óta tanít a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. A Nagyvilág világirodalmi folyóirat szerkesztője és a Dokk internetes irodalmi lap egyik alapítója . Zsámbékon él, öt gyermeke van.

Ijjas Tamás így ír Lackfi János lírájáról:

“Lackfi János költészete, mintha az egyik legironikusabb evangéliumi parancsnak engedelmeskedne: „Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és ártatlanok, mint a galambok.” Ez a költészet … arra szólítja fel az olvasót, hogy a hétköznapok negatívjából ragyogó színes fotókat hívjon elő. Mintha Lackfi János célja nem az lenne, hogy őt olvassák, hanem hogy minden egyes ember, aki ezzel a lírával interakcióba kerül, attól a pillanattól kezdve a saját köznapiságát költészetként ünnepelje. Ez a költészet időzített bomba, mely az olvasó köré épített szürke falat lerombolja. Ez ennek a költészetnek az erőszakos tendenciája, az okos, és provokatív kígyóarca.
Emellett ez egy ártatlan költészet, ami arra tanítja az emberi szemet, amire egy madárfészek is okít, hogy mindenféle limlomból, letört gallyból, száraz fűből, nejlondarabkákból, eldobott papír zsebkendőből - egy szóval az emberi szemnek haszontalan részletekből, kellemes, puha otthon építhető.”
Lackfi János számos egyéb kitüntetés mellett a következő elismerésekben részesült:

A Kortárs Irodalmi Központ
és a Petőfi Irodalmi Múzeum
Vörösmarty-pályázatának díja,

József Attila-díj,
Déry Tibor-jutalom,
Quasimodo-díj.

LACKFI JÁNOS: Öt pár

Mikor az öt pár zoknit (együtt olcsóbb)
megvettem a mosolygó deresedő
kis kínaitól
semmi különös nem jutott eszembe
legfeljebb annyi: fura őszülnek ők is
fura hogy ilyen kínaiak
szóval amire mindenki gondol ilyenkor
ámde mikor nekiláttam
a zoknimosásnak
ha tizenöt vizet eresztettem
hát tizenötször
dőlt egyre dőlt a fekete lé
fekete zoknit gyártani tehát egyszerű
végy egy fehéret fesd be feketére
de visszafelé ugyanígy
végy egy feketét mosd ki fehérre
íme a csekély emberi erő mozgatta
perpetum mobile avagy Sziszifuszként
görgetem a gombócot a tiszta vízben
mely mire fölérek már mindig fekete
szóval a deresedő kis kínai
tudott valamit a hiábavalóságról
s tudását zokniba csomagolva át is adta nekem