"Valaki ír a kezeddel"

RÓNAY GYÖRGY Budapesten született 1913. október 8-án, és ugyanitt halt meg 1978. április 8-án. Költő, író, műfordító, irodalomtörténész; Baumgarten- és József Attila-díjas. Egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyetem bölcsészkarán végezte, magyar–francia szakon nyert tanári diplomát. 1949-ben Szegeden doktorált francia irodalomból és magyar történelemből. A Nyugat „harmadik nemzedék”-ének jellegzetes témái szólalnak meg első verseiben, melyek elsősorban világirodalmi kultúrájukkal keltettek figyelmet. Már rendszeresen publikált különböző folyóiratokban, amikor 1937-ben a Révai könyvkiadóhoz került lektornak. 1943-ban Lovass Gyulával, Sőtér Istvánnal és Thurzó Gáborral alapítója és szerkesztője volt az Ezüstkor című folyóiratnak. 1947-1949-ig országgyűlési képviselő. 1945-től a Vigília szerkesztőbizottsági tagja, 1969-től haláláig felelős szerkesztője. Életművét elsősorban Babits Mihály példája inspirálta, de kezdettől hatottak rá az úgynevezett neokatolikus irodalom legnagyobb alakjai is, mindenekelőtt Paul Claudel. Keresztút című 1937-es regényének megjelenése után támadások érték, és évekig csak különböző álneveken írhatott tanulmányokat a katolikus lapokban. Költői fejlődésére hatást gyakorolt a francia irodalom iránt érzett vonzódása. Modern francia líra című 1939-es fordításkötete elsők között ismertette meg a magyar olvasókkal Rimbaud verseit. Saját verseiben a világ szépségeire rácsodálkozó, azokért felelősséget érző ember hangja vált a legerősebbé, regényeiben pedig az önvizsgálat eleme uralkodóvá. Nemzedéktársaihoz hasonlóan újra meg újra visszatért a II. világháború kérdésköréhez, igyekezett választ találni a túlélők felelősségére. Mint esszéíró, elsősorban a Nyugat nagy nemzedékének íróiról rajzolt portrékat; mint kritikus, Az olvasó naplója címmel több mint egy évtizedig rendszeresen áttekintette a kor magyar irodalmának legfontosabb műveit, legjellemzőbb törekvéseit. Műfordítói munkássága szinte minden európai nyelvre kiterjedt, legjelentősebbek a magyar műfordítás történetének is fontos állomásait jelző tolmácsolásai, az úgynevezett analitikus fordítás kiemelkedő darabjai. Jelentősek a műfordítás elméleti kérdéseiről írt esszéi.
Főbb művei:
Verseskötetek: Mérleg, Kakucsi rózsák, A kert;
Regények: Fák és gyümölcsök, Az alkony éve, A nábob halála, Képek és képzelgések, Esti gyors, A párduc és a gödölye;
Novellák, kisregények: Az ember boldogsága, A szeretet bilincsei, Idegenben, Nem jött madár;
Tanulmányok: A regény és az élet, Petőfi és Ady között, Fordítás közben, A nagy nemzedék, Olvasás közben, Kassák Lajos alkotásai és vallomásai tükrében, Fordítók és fordítások, Kutatás közben, Balassitól Adyig;
Világnézeti tanulmányok: Szentek, írók, irányok, Zakeus a fügefán, Hit és humanizmus;
Önvallomások, karcolatok: Jegyzetlapok, Júdás könyve;