"Valaki ír a kezeddel"

Vörös István 1964. szeptember 20-án született Budapesten. Költő, író, drámaíró, kritikus, műfordító. Irodalmi munkásságáért többek között Déry-, Füst Milán- és 2000-ben Év Könyve-díjat kapott. 2003-ban a szakma József Attila-díjjal jutalmazta.

Vörös költészete alapvetően kép-alapú költészet: verseiben metaforák, hasonlatok, allegóriák dominanciájával találkozhat az olvasó. Vörösnél kezdetben nem az ige van, hanem a kép, ami elkezd mozogni, változni, történeteket teremteni, a költőnek nem kell mást tennie, mint feszülten figyelni, merre tart metaforája, mivé változik át, milyen történeteket teremt. (forrás: litera.hu)

VÖRÖS ISTVÁN
Mi a jótlanság?

Nem akarok egyedül maradni. Tudni
szeretném, hogy az egyensúly, amit
teremtettem, vagy ami engem teremtett,
minél tovább fönnáll. Egybetartani
egymást, ez a feladatunk. Nem a saját

személyünk egysége, a másoké kell
fontos legyen. Nem a saját lélektanunk
mozgat, másokért vagyunk okosak és
buták, jók és jótlanok. Amit mi
teszünk, azt más teszi és más javára.

Mi a jótlanság? Alapállapot, mely
használatlan lelki tekervényeinkben
úgy megül, mint újszülött beleiben
a magzatszurok. Születés után eltávozik.
A lélek használatlan tekervényei is

megtelnek fekete masszával, mint árvíz
idején a szenespince. Ez a még-nem-lét.
Apadás és a sár kihordása után lehet
szellőztetni, fertőtleníteni kénrudakkal.
Aztán fölajánlani öregek otthonának,

teázónak - alacsony bérleti áron.