Zenei kincsestár

1. Különleges muzsikák várnak a Zenei Kincsestár kedves hallgatóira Szent Miklós püspök puttonyában, amelyből imádkozó hangszerek kerülnek elő a következő félórában. A mesebeli bevezetés zenetörténeti tényt takar: a nyugati műzene nagyrészt a templomi muzsikálásból, az istendicsőítés öröméből sarjadt ki a reneszánsz és a barokk fordulóján – mint azt Giovanni Gabrieli 1597-ben megjelentetett Sacrae Symphoniae-i mutatják. A korai hangszeres muzsika, a consort jellegzetes műfajai megnevezésükben is hordozzák az egyházi eredet jegyeit: az angol Orlando Gibbons In nomine néven veti papírra vonósfantáziáit, míg az olasz concerto a templomi ceremóniák keretében kel szárnyra. Ez utóbbinak bölcsője ráadásul egyszerre ringatja vokális és instrumentális műfajok egész sokaságát. Az iskolateremtő Vivaldi hagyatékából olyan elfeledett mesterek szerzeményei kerültek elő, akiknek munkássága mindezen műfajok fortélyaival felvértezte az utódot. A következő, ismeretlen komponistától származó, 1695-ben szerzett Laudate puerire például őseként tekinthet a szopránmotetta, a hegedűconcerto és a templomi szonáta műfaja is. Mhairi Lawson énekét és Adrian Chandler hegedűjátékát a La Serenissima muzsikusai foglalják pompás keretbe.

2-3. Vivaldi ismeretlen példaképének szerzeménye után következzék most két vonósfantázia a XVII. század Angliájából. Orlando Gibbons két „In nomine”-je ugyancsak a templomi éneklés megszentelt szólamait veszi alapul: Taverner és Byrd liturgikus témáit alkalmazva a Phantasm együttes öt vonósára.