Zenei kincsestár

„Ha Isten az emberekhez kívánna szólni a zene által, ezt Haydn muzsikájával tenné, ha azonban csak magában szeretne zenét hallgatni, Boccherini műveit választaná” – jelentette ki egy Jean Baptiste Cartier nevezetű francia komponista 1798-ban. Noha a szemléletes hasonlatot azóta fölülírta Karl Barth híres kijelentése a maguk kedvére Mozartot játszó angyalokról, a francia kortárs ítélete sokat elárul a XVIII. század zeneszociológiájáról. Hét esztendővel Mozart halálát követően javában virágzik még a késő rokokó, és a mozarti forradalmak fölött átmenetileg diadalt arat az udvari muzsikálás szelleme. Amire Mozart képtelen volt, azt háborítatlanul végezték a pályatársak: Luigi Boccherini például, aki Nagy Frigyes udvari komponistájaként sorra szállította a porosz király házimuzsikáit. Egyedül kvintettből 130 darabot, amelyek mindegyike elegáns muzsika, habár híján vannak a Mozart-kvintettek folytonosan izzó, feszültségteli kontrasztjainak. Az opus 11-es sorozatot Boccherini 1771-ben készítette el két hegedűre, egy brácsára és két csellóra, és gáláns mivoltát jellemzi, hogy az 5., A-dúr kvintett menüettje mindmáig a szerző zenetörténeti védjegyének számít. Kedves Hallgatóink készüljenek továbbá egy kivételes akusztikai élményre is: a Smithsonian Kamaramuzsikusok által megszólaltatott mind az öt hangszer Antonio Stradivari műhelyében készült.