Zenei kincsestár

Picasso, Gide, Cocteau. Három meghatározó név a modern művészet születésének korából. Mindhárman baráti viszonyt ápolnak a modern zene legjelentősebb úttörőjével, Igor Sztravinszkijjal. Lausanne-ban vagyunk, és a naptár 1918-at mutat. Igaz, a régi Sztravinszkij-ház ugyancsak vendégül látta a kortársak legjavát: Dosztojevszkijt, Borogyint, Rimszkij-Korszakovot. A komponista közel egy évtizede él már nyugaton: a nyughatatlan, forrongó, eszmék és nemzetek háborújába szédült Európában. Túl már a Tűzmadár és a Tavaszi áldozat zajos párizsi premierjén. Sztravinszkija atyja a cári opera basszistája lévén, a zeneszerző színházi közegben nőtt fel. Így hát nem meglepő, hogy a felfordult világban újra színpadi zenével hallatja hangját – olyan muzsikával mégpedig, amelyben a vérzivataros század legkülönbözőbb zenei hatásai szerephez jutnak, a klezmertől a jazzig. Ramúz népmesék alapján keletkezik A katona története, ez a bizarr tánc-mese a művész, az ember sorsáról az ördögi világban. A címben szereplő katona megpróbál hazatalálni a csatamezőről. Hegedűje az egyetlen társa. Ám összeakad az ördöggel, aki hangszeréért egy bűvös könyvet kínál föl cserébe – a mese persze az ördög győzelmi indulójával zárul. A katona lelkének próbatételeit mindvégig a hegedű reprezentálja, amelyet a mi felvételünkön maga a karmesteróriás Lorin Maazel szólaltat meg a Bajor Rádiózenekar Szólistáinak élén.