A vasárnap muzsikusa

1. Ezen a vasárnap reggelen egyszerre idézünk meg bécsi, prágai és salzburgi Mozart-koncerteket: előbbi kettőt magának a komponistának életéből, utóbbit Végh Sándor és a Camerata Academica vasárnaponta megrendezett salzburgi Mozart-matinéiból. Mint azt a ma felhangzó Mozart-darabok egymást követő Köchel-száma mutatja, a művek párhuzamosan keletkeztek, méghozzá 1786-ban, mielőtt Mozart Prágába indult volna a Figaro bemutatójára. Az első két részlet egyformán a búcsú fájdalmaival terhes: az 503-as C-dúr koncert rondója mintha a sikeres bécsi évek fényeinek intene istenhozzádot. Cherubino a harctérre vonul… A szólista Schiff András.

2. 1787 tél-tavasza személyes értelemben is a búcsú évada Mozart számára: hazaindulnak angol barátai, a Storace testvérek. Stephen Mozart jeles növendéke volt, Nancy Storace pedig több Mozart-kompozíció sikerén osztozott komponistánkkal: ő volt a legelső Susanna, akinek alakítása minden korabeli pályatársát nehéz összehasonlítás elé állította. Mozart kettejük közös előadására alkotta meg az 505-ös Köchel-számú, izgalmas koncertrondót az Idomenee egyik szövegére: „Hogy én elfeledkeznék rólad? Ne félj, e szív örökké tiéd”. Muzsikusainkhoz Daphne Evangelatos csatlakozik az ária megszólaltatására az 1988. július 31-i Mozart-matiné felvételén.



3. S most a Prágának szánt Mozart-szuvenír: az 504-es jegyzékszámú D-dúr, „Prágai” szimfónia Végh Sándorék 1996. augusztus 11-i koncertjéről. Mozart az utolsó szimfóniahármas felé mutató, romantikusan szárnyaló alkotással érkezik a cseh koronázóvárosba: a nyitótételben az Éj királynője viharai örvénylenek föl, az Andante Prospero titokzatos szigetére ringat, és titáni erők feszítik a zárótételt. Nem csoda, hogy a mű Prágában viharos tetszést aratott.


LEKONF: A vasárnap muzsikusa. Műsorunkban a Végh Sándor vezette Camerata Academica Salzburg Mozart-matinéinak műsorából játszottuk le az 503-as Köchel-számú C-dúr zongoraverseny zárótételét, a „Ch’io mi scordi di te?” kezdetű koncertrondó és a ”Prágai” szimfónia felvételét. Közreműködött Schiff András és Daphne Evangelatos. A szerkesztő Marton Árpád volt.