1. A huszadik század korszellemének és lelkületének egyik legnagyobb reprezentánsa, Richard Strauss a Zenei Kincsestár mai komponistája. Tépelődés, megváltásvágy, a miszticizmus keresése jellemzi ezt a Wagner utáni, a Mahlerével sok tekintetben párhuzamos életutat, amely a későromantika komor horizontján fürkészi a pirkadat fényjeleit. Strauss muzsikáját gyakorta bélyegezték dekadensnek, holott egyáltalán nem teszi meg alapelvének a hanyatlást, hanem nagy zenei formái és egyetemes filozófiai tartalmai éppen az őszinte válaszkeresés tanújelei egy sötét század kezdetén. Bevezetésképpen opus 27-es dalciklusának első darabját halljuk Montserrat Caballétól: Ruhe, meine Seele – Nyugodj meg, én lelkem. A zongoránál Alexis Weissenberg.
2-4. Strauss egy évvel halála előtt, 1948-ban írta drámai Négy utolsó énekét Hermann Hesse és Joseph von Eichendorff verseire. A komponista zenei testamentumának tekintett ciklus a dalok és a szimfonikus költemények erényeit egyesíti. Első dala, a Tavasz, a természet igézetét énekli meg, melyet maga alá temet a második dal, a Szeptember avarja. Az éj bűvös körébe lépő lélek fáradt búcsúja a Lefekvéskor, a ciklust lezáró Alkonyfényben pedig a zenetörténet egyik legmegrázóbb búcsú-elégiája. Lucia Poppot a Londoni Filharmonikusok kísérik, Klaus Tennstedt vezényel.
LEKONF: A Zenei Kincsestárban Richard Strauss dalaiból válogattunk. Montserrat Caballé és Alexis Weissenberg előadásában elhangzott a Ruhe, meine Seele, majd Lucia Popp és a Klaus Tennstedt vezényelte Londoni Filharmonikusok adták elő a Négy utolsó éneket. Műsorunkat Marton Árpád szerkesztette.
