1-3. Zenei Kincsestárunk ma Vivaldi mandolinconcertóinak burjánzóan gazdag hangi káprázataival telik meg két kiváló Vivaldi-specialista hírében álló együttes, az Il Giardino Armonico és a Velencei Szólisták jóvoltából. A lantok rokonságából kivált szerenádhangszer elsősorban a nápolyi dalok előadásának elengedhetetlen kellékeként volt használatban már Vivaldi idejében is, de a hangszínek egzotikumára és összepárosításuk ínyencségeire igen fogékony „vörös pap” 1736 körül négy concertóval is megajándékozta a hangszert illetve annak egy bőkezű rajongóját, Guido Bentivoglio grófot. A most következő C-dúr concerto komponálásakor Vivaldi mindazonáltal nem éri be a párban megszólaltatott mandolin különleges hatásával, hanem a Pietá árvaház korabeli leltárában föllelhető összes hangszert csatasorba állítja: két furulyát, két hegedűt, két theorbát, egy csellót és egy salmoé nevezetű nádnyelves hangszer két példányát is latba veti a virtuóz és ámulatba ejtő versengés kedvéért – a hegedűket mindjárt úgynevezett „tengeri trombita” hangolásban, alkalmat adva az Il Giardino Armonico muzsikusainak barokk fortélyaik bemutatására.
4-6. A következő, ugyancsak C-dúr mandolinverseny jóval szerényebb apparátust vesz igénybe, és stílusában is jobban közelít a mandolin hagyományos, szerenádozó szerepköréhez. A tapintatos éjjelizene-hangulatról a pizzicato vonósok gondoskodnak – mint az az Il Giardino Armonico felvételén hallható.
7-9. Végezetül Vivaldi két egymással feleselő, majd egymás után epekedő mandolinra szerzett G-dúr concertója hangzik fel a visszhang-effektek legnemesebb velencei tradícióinak szellemében Claudio Scimone együttese, a Velencei Szólisták kifinomult előadásában.
LEKONF: A Zenei Kincsestárban Antonio Vivaldi mandolinversenyeit játszották az Il Giardino Armonico és a Velencei Szólisták muzsikusai. Műsorunkat Marton Árpád szerkesztette.
