Chi lo sa? - kérdi az olasz. Ugyan ki tudja?
Ki tudja Itáliában, hogy ki volt zágoni Mikes Kelemen? Cinzia Franchi asszony, római egyetemi tanár, a magyar irodalom nagy barátja tudja. Ezért fordította le nemrég olasz nyelvre a Törökországi Leveleket.
Lefordította, közkinccsé tette hazájában, mert Mikes Kelement igencsak a szívébe zárta. Mert tudja róla, hogy nemcsak belső kamarása volt ő II. Rákóczi Ferencnek, hanem kincstartója a székelyföldi tündérkertben kivirágzott magyar nyelvnek is.
Mert ennek a Rodostóba száműzött halk szavú háromszéki nemesembernek szárnyalnak, dalolnak a mondatai, mint megannyi énekesmadár. Aztán ahogy rajokba gyűlve elhúznak a szemünk előtt, hirtelen elsötétedik az égbolt. Az elébb még mosolygott, most meg könnycsepp hull belőle.
Le lehet fordítani bármely nyelvre Mikes Kelement? Le lehet fordítani a magyarban szállóigévé lett mondatait, a talányos nyelvi alakzatokat? Követni lehet a játékos gondolattársításokat?
„Egy vaknak nehéz a világtalant vezetni.”
„Minden szerencsém, jószágom jégre vagyon építve.”
„A szegény fogja a madarat, a gazdag eszi meg.”
„A szegények a szerencséje is szegény.”
„Halál ellen nincs fű a kertben.”
”Olyan jó kedvünk van, hogy majd meghalunk búnkban.”
„Úgy szeretem már Rodostót, hegy el nem felejthetem Zágont.”
Hányszor elpanaszoljuk, hogy a nyelvünk a börtönünk. Hogy például Arany János Toldija, Ady Mesebeli Jánosa, Móricz Zsigmond Barbárokja nem hangolható a világnyelvekre.
