Zenei kincsestár

1-9. Nagypéntek éjjelére egy különleges egyházzenei áhítat hangjait hívjuk társul a keresztről levett Megváltó sírja melletti elmélkedéshez. Szerzői évszázadok imádságos lelkületét kapcsolják a kereszt tövében zokogó Istenanya fohászához: a szövegíró Jacopone da Todi a XIII., a megzenésítő Domenico Scarlatti a XVIII. század lelkületével közelít a Stabat Mater témájához. Vessünk egy pillantást a zenei közegre, amely a számos Stabat Mater-megzenésítés között is sajátságos – bizonyos értelemben meglepően ünnepies – hanglepleket borít a szent sebekre. Az ifjabb, ma elsősorban zongoraszonátái révén ismert Scarlattit, aki 16 évesen foglalta el a népolyi királyi kápolna orgonista stallumát, atyja, a nápolyi operareformer előbb toszkán pártfogók kegyeibe ajánlotta, mígnem a komponista Velencén át Rómába, az egyházzene fővárosába jutott. Itt rögvest elveszített egy orgonistapárbajt, ellenfelében, Händelben azonban örök barátra lelt. A Szent Péter székesegyház Giulia Capellájának zenemestereként immár a világ zenei életének centrumában tevékenykedett egészen a portugál uralkodói háztól érkezett kitüntető meghívásig, mely mindörökre elszólította az Örök Városból. Egyházzenei termésének meglehetősen szerény hányada maradt az utókorra. Az 1715 és 1719 közötti esztendők valamelyikének húsvétjára a Szent Péter székesegyház zenei liturgiájára szerzett Stabat Matere érzékletesen jelzi a változást, amely alig néhány évtized alatt az egyházi muzsikát is megváltoztatta. Míg atyja – nemrégiben hallgatóink által is megismert – János-passiója alázatosan visszatekint Monteverdi illusztratív, melodramatikus felfogására, az ifjabb Scarlatti a lehető legdivatosabb, polifón modorban fogalmaz a római főtemplom teatrum sacrumának, szent színpadának hatalmas és látványos ívei alatt. Fény és sötétség összecsapását 10 szólamú fiúkórus bonyolult és rafinált szólamszövedéke zengi meg, minek folytán a fájdalmas anya bensőséges képét jóformán háttérbe szorítja a reprezentáció és a ceremónia fénye. Domenico Scarlatti Stabat Matere tehát a súlyos kárpitokkal és kandeláberekkel földíszített római főtemplom tekintélyes és ünnepélyes világában szólalt meg, és csakis ennek fölidézése hozza közelünkbe a nagypéntek néma éjszakájába beszűrődő, mennyei polifóniát. A cambridge-i King’s College kórusának élén Stephen Cleobury.

LEKONF: A Zenei Kincsestárban Domenico Scarlatti Stabat Matere hangzott el a cambridge-i King’s College kórusának előadásában, Stephen Cleobury vezényletével. Műsorunkat Marton Árpád szerkesztette.