Zenei kincsestár

1. A Magyar Katolikus Rádió lengyel hetének programján ma elsőrangú lengyel muzsikusok idéznek meg egy varsói koncertet 1830-ból. A húsz esztendős fenomén készen áll már két zongoraversenyével – ezen a március 17-i estén a második, f-moll darab szerepel a műsoron -, és egy esztendő múlva már a párizsi szalonok ünneplik, Liszt, Schumann, Delacroix és Meyerbeer csodálja. A varsói Nemzeti Színházat zsúfolásig megtöltő sokaság érdeklődése egyelőre azonban a Bécsből nemrégiben hazatért zongoristának szól. A „zongora Paganinije” két évvel korábban, három lengyel népdal nyomán írta a hamarosan fölcsendülő fantáziát zongorára és zenekarra – a középső idézet Chopin édesanyjának kedvenc dala volt -, nem csoda hát, hogy az orosz elnyomás alatt sínylődő nemzet jelen volt kiválóságai szűnni nem akaró lelkesedéssel fogadták a hazafias szerzeményt. A méltatlanul kevéssé ismert, opus 13-as alkotásban nem csak a polonézek és mazurkák, de az 1., e-moll zongoraverseny komponistájára is azonnal ráismerünk. Janusz Olejniczak Chopin kedvenc zongoramárkáján, egy Erard-féle hangszeren játszik, a korabeli hangszereket megszólaltató Das Neue Orchester élén Christoph Spering.

2. Az 1830-as varsói koncert műsorán az elhangzott fantázia előtt szerepelt Chopin 21-es opusszámú, második, f-moll zongoraversenye. Chopin, aki ritkán mutatta meg szélesebb publikum előtt egyedülálló játékát, és aki szívesebben játszott szalonok meghitt közegében, ezúttal is fölavatta új szerzeményét szűk baráti körben. A beavatottak előtt az sem volt titok, hogy a romantikus koncert ihletője a fiatal énekesnő, Konstancja Gladkowsa. A művésznő – miután örök szeretetéről biztosította a Párizsba készülő Chopint -, nem sokkal utóbb házasságra lépett. Chopin azonban nem tagadta meg múzsáját: a koncert első kiadásában immár nyomtatásban is föltűnt a Konstancjának szóló dedikáció. A Chopin-polonézek és valcerek melodikáját idéző záró rondó következik.