Zenei kincsestár

1-8. Vivaldi-sorozatunk vége közeledtén, a velencei „Vörös Pap” egyházzenéjének búcsút intve, vessünk egy búcsúpillantást az ünnepi gyertyalángok imbolygó lobogásában tündöklő lagúnavárosra a 112. – Vivaldi korában 111. - zsoltár megzenésítésével! Vivaldi itt egy majd százéves velencei zenei tradíció előtt adózik: a kétkórusos hagyomány a két Gabrieli kora óta sajátos ünnepi tónust kölcsönöz a Szent Márk székesegyház egzotikus terében felhangzó zenés dicsőítéseknek. A monumentális hatást Vivaldi bensőséges és olykor festői tételekkel árnyalja, hogy minél jobban érzékeltesse a bibliai szöveg értelmét: „Boldog ember, aki féli az Urat, akinek öröme telik törvényében. Törzse hatalmas lesz a földön, áldás van az igazak nemzedékén. Házát bőség és gazdagság tölti el, igazsága megmarad örökre. A jóknak világít, mint fény a sötétben, kegyes, igazságos és irgalmas.” A zsoltár kezdősorát Vivaldi ujjongó, könnyed, táncos örömmel hirdeti az antifóna valamennyi visszatérésénél.