1-10. A Kilencedik Könyv három utolsó szerzeményével, valamint az 1901-ben megjelent utolsó, Tizedik könyv Lírikus darabjaival veszünk búcsút Grieg költői zongoraciklusától. Grieg mintha összegezne: az előző kilenc füzet valamennyi tónusa ismét megjelenik. Nemcsak a norvég népzene ihletése – a táncok mellett már az elsőként felhangzó, Kodályt eszünkbe juttató miniatűrben -, de a csörgedező patakok impresszionisztikus képei, Mendelssohn tájábrázolása is, hogy az Első kötet élén álló, 34 évvel korábbi Ariettát parafrazeáló utolsó darab – akár egy Chopin-keringő – a zenélőórák módján üsse ki a Lírikus darabok könnyeden tragikus, utolsó taktusait. Hakon Autsbo előadásában elhangzanak: Este a hegyekben; A bölcsőnél; Melankolikus keringő; Valaha; Nyári este; Puck; Az erdők békéje; Norvég tánc; Távozó; Emlékképek.
