A Zenei Kincsestár zongorabérletében ma egy meditatív hangvételű kortárs zongoraciklus lejátszását indítjuk el. A Harangok Könyve. Ezt a címet viseli Hans Otte 1979 és 1982 között szerzett, tizenkét tételt felsorakoztató etűdfüzére. A ciklus esztétikai kiindulópontja talán Arvo Pärt úgynevezett tintinnabuli-stílusáéval rokonítható. Amint az észt-német komponista korális és hangszeres alkotásaiban, az 1926-ban született német komponista e zongorasorozatban ugyancsak a harangok transzcendens, égi izzású kongását idézi meg. Nem a dallamok, és nem is a harmóniák az elsődlegesek a szerzeményekben, hanem inkább annak érzékeltetése, miként válik a dallamokat és harmóniákat hordozó idő tartammal telítetté, jelentéstelivé, misztériumok feltárulásának közegévé. Maga a szerző így vall ebbéli szándékáról A Harangok Könyve ajánlásában: „Mindazok, akik a Hangok Hangját keresik és az élet titkát kutatják, hogy megtalálhassák saját rezonanciáikat.” A ciklus tehát éppúgy hivatkozik a belső, miként fizikai hallásunkra: egyszerre keresi az utat a hangok, a csönd – és a hangokon és a csöndön túli állandóság irányában. Az első három tétel következik, Herbert Henck zongorázik
