Zenei kincsestár

Mandolinnal a világ körül. Kedves Hallgatóink! Helyezzék magukat kényelembe egy olasz városka képzeletbeli piazzáján, valamikor az előző századforduló békeidejében. A hamisítatlan déli kedély és a kiapadhatatlan olasz melódia ragadja magával hamarosan a lelket az Umberto Sterzati Kvartett és a Bresciai Mandolinzenekar nosztalgikus felvételeiről. A mandolin, ez a Milánóban és Genovában hat pár; Nápolyban, Rómában és Sienában jobbára négy dupla húrral zengő kedves szalonhangszer Európa-szerte kedvelt eszköze volt a társasági muzsikálásnak, de igazi hazája mégis a felhőtlen Itália. Nem csak a szerenádozó széptevők kezében találjuk meg: a századfordulós fotográfiákról műkedvelő kvartettek és zenekarok sokasága pillant ránk kisvárosok terein, zeneegyletek termeiben, a legkülönfélébb kiegészítő hangszerek társaságában. A mandolinjátékosok valóságos genealógiával büszkélkedtek, a cremonaiak legnagyobb dicsőségére pedig Stradivari által épített mandolinok voltak. A hangszer demokratizmusára mi sem jellemzőbb, mint hogy legjelesebb szerzői közt amatőr muzsikust éppúgy számon tartanak, mint konzervatóriumi professzort. Mai öt komponistánk – Antonio Lechi, Amilcare Ponchielli, Michele D’Alessandro, Umberto Sterzati és Luigi Casazza - szerzeményei ráadásul egész világot tárnak elénk a húrokon: olasz koncertkeringő, lengyel mazurka és polka, spanyol valse és mandolinzenekarra szerzett szimfónia követi egymást.