Zenei kincsestár

1. Kedves Hallgatóink itthon és a határokon túl! Kilencven esztendővel a háborúban vesztes Magyarországra kényszerített, trianoni diktátum után abban a reményben köszöntjük Önöket, hogy az előttünk álló napok gyógyírt hozhatnak majd mindazokra a fájdalmakra, amelyeket az elcsatolt országrészekben szakadt több mint hárommillió honfitársunk, és magyarságukat odaadóan őrző utódaik szenvedtek el nemzeti – és a diktatúra évtizedeiben keresztény hűségük miatt. Ma, amikor a határok feletti nemzetegyesítés eszméje végre a megvalósulás közelségébe került, keressük e lelki egység történelmi gyökereit muzsikánkban, mely életre kelthető tanúbizonysága nemzetünk hitének, szabadságvágyának és összetartozásának. A magyar zenetörténet olyan lapjait ütjük fel ma este, melyek a trianoni határokon kívül íródtak, és amelyek a sorsközösség megerősítő tudatát sugározzák. Elsőként államalapító szent királyunk „Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga” kezdetű himnuszának egy 1485-ben feljegyzett lantváltozata következik a Kecskés Együttes felvételéről. A dallam régiségét jelzi, hogy moldvai énekmondók ajkán is fennmaradt.

2-4. S most két zenei régiség az 1500-as évek magyar városainak falai közül: előbb körmöcbányai táncszót, utána soproni virágéneket hallunk. A két, regős hagyományainkat is őrző miniatűr után az európai reneszánsz jelenlétét igazoló lant-átirat szólal meg 1573-ból, Szent Egyed városából: egy bártfai kéziratból.

5-7. Három királyunk históriája következik most, amint régi eleink énekelték meg őket. Szent László király legendáját Kájoni János csíksomlyói ferences barát feljegyzésében halljuk. A IV. Béla királyról és a tatárokról való ének feljegyzője az erdélyi Dés városának főbírája, Temesvári János volt 1571-ben, akinek krónikáját Heltai Gáspár nyomtatta ki 1574-ben. Hunyadi Mátyást végezetül az erdélyi-északmagyarországi protestantizmus kedvelt énekmondója, Nagybáncsai Mátyás foglalta dalba, 1560-ban. A Vagantes Trió muzsikál.

8-9. Dicsőséges királyaink után zenetörténetünk is a szétszaggattatás és a török hódoltság keserveit jegyzi fel. Nem csupán históriáiban, de olykor bizony dallamaiban is. Az 1604-ből származó „Ének, mely az magyar nemzetségnek nyomorúlt múlt és jelen való állapatját traktálja” törökös hangja abban leli magyarázatát, hogy szerzője, Wathay Ferenc cseszneki várkapitány fogságban, a konstantinápolyi fekete toronyban szerezte énekeit, melyeket szerencsés szabadulása után 1604-ben rendezett ékes kötetbe. Panaszdalát a jeles zsoltárfordító, Szenczi Molnár Albert fohásza követi „Az pogány ellenség ellen”, 1607-ből.

10-11. Erdélyből Kárpátaljára, XVII. századi szabadságharcaink zenei emlékezetéből XVIII. századi szabadságharcaink zenei emlékezetébe térünk. Előbb Zrínyi Ilona köszöntését hallhatjuk, amint azt a Thököly-kódex megőrizte, majd a fejedelem indulója abban a formában, amint az a csángó hagyományban fennmaradt. A Kecskés Együttest halljuk.

12. Kedves Hallgatóink határokon innen és túl! Nemzeti történelmünk gyásznapjának estéjén a magyar lelki és sorsközösség hangjait hirdették a zenetörténet lapjai régmúlt századainkból. Zárjuk e napot Petőfi 1848-as énekével az újjászületés hitében: „Ismét magyar lett a magyar”. Vagantes Trió muzsikál.