Zenei kincsestár

1-4. A Zenei Kincsestár Debussy-sorozatában ma két, az életmű korai szakaszából származó alkotást mutatunk be Rév Lívia első, 1980-ban rögzített összkiadásából. Az 1890-ben szerzett, majd 1905-ben átdolgozott Bergamasque Szvit – Debussy egyik legnépszerűbb sorozata, harmadik tételeként a híres Holdfény című karakterdarabbal – érzékletesen mutatja a szerző kísérletezését, hogy eltávolodjon a későromantikus zsánerdarabok, a zongorás szalonzene világától. Ha bármikor is a Debussy-életmű hallgatása során, ezúttal csakugyan jogosnak tetszik az impresszionista jelző alkalmazása. A látszólag oldott formák mögött igen szigorú tonális logika működik avégett, hogy a művek az első akkorddal megteremtsenek egy sajátságos atmoszférát, és azt mindvégig működésben is tartsák. Ez felel meg Debussy saját kijelentésének, miszerint „A zenének nem kell gondolkozásra késztetnie az embereket, elég, ha arra készteti őket, hogy hallgassák.” A ciklus tételei: Prelűd, Menüett, Holdfény, Passepied. A ciklust a harmadik tétel címét viselő Verlaine-vers ihlette: „Különös táj a lelked: nagy csapat / álarcos vendég jár táncolva benne; / Lantot vernek, de köntösük alatt / a bolond szív mintha szomorú lenne.” Rév Lívia játszik.

5-6. Images, azaz Képek címen Debussy két füzetet is megjelentetett 1905-ben illetve 1908-ban, nem is szólva három, 1908 és 1911 között komponált zenekari műről. A most következő, ugyancsak Images cím alá vett két szerzemény 1894-ben született. A ritkán játszott két szerzemény jól mutatja a Debussy-muzsika forrásvidékeit a késő romantikus muzsika és az irodalmi és festői szimbolizmusok határain.