1-2. Köszöntjük a Zenek Kincsestár kedves hallhatóit! Komponista és előadói személyiség legendássá vált, ritka egybefonódásának leszünk tanúi az előttünk álló szerdai zongorás esteken, Alfred Brendel Schubert-felvételeiből válogatva. Mint köztudott, Schubert életművének csak töredéke vált ismertté a szerző tragikusan rövid élete során. Artur Schnabel volt az első zongoraművész, aki fölfedezte e Beethoven és Schumann árnyékában már-már feledésre ítélt életművet. Pedig épp Schumann volt az, aki a legelsők között méltatta a zongorakomponista Schubertet: „előbbre való másoknál, néha magánál Beethovennél is, éspedig abban, hogy zongoraszerűbben tudott írni”. Schubert számon tartott 22 szonátájának terjedelmes volta arra kényszerít bennünket, hogy egy-egy szonátát olykor két szerda esti műsor között osszunk meg. Így teszünk ma is, amikor az opus 53-as, a Deutsch-jegyzékben a 850-es szám alatt szereplő D-dúr szonáta első két tételét játsszuk le. Schubert életművének ismeretében meglepő az 1825-ben keletkezett, sorrendben 18. szonáta vitális, már-már fölényeskedő hangvétele. Az ifjonti erővel felzengő, indulószerű kezdőallegróban éppen csak megcsillannak a lírikus Schubert legnagyobb erényei, és a Con moto lassútételben is találunk valamiféle kimódoltságot, hiányoljuk belőle a nagy lírikus spontaneitását, könnyedén ömlő tragikumát. A magyarázat életrajzi: a szonáta keletkezésének idején, 1825 nyarán Schubert, hosszas betegeskedés után, Salzkammergutban vakációzott barátaival „mennyei környezetben, amely –mint szüleinek írta- mélyen megindította” . A zongoránál Alfred Brendel.
3. A D-dúr szonáta harmadik és negyedik tétele egy hét múlva hangzik fel. Alfred Brendel addig is az első, C-dúr Moments musicaux-t játssza el a 780-as jegyzékszámú, utólagosan egybeszerkesztett ciklusból.
