1-2. A Zenei Kincsestár bevezetéseképpen egy Schubert-levélből idézünk. „Képzelj el magadnak egy olyan embert, aki már sohasem lesz teljesen egészséges és aki efölötti kétségbeesésében helyzetét egyre sötétebbnek látja, ahelyett, hogy bizakodnék, képzelj el magadban olyan embert, akinek legragyogóbb reménységei semmisültek meg, s akinek a szerelem és barátság legfeljebb fájdalmat okoz, akinek a szép iránti (legalábbis ösztönző) lelkesedése szertefoszlik, és kérdezlek: nem nyomorult és szerencsétlen-e az ilyen ember?” A levél 1824-ben kelt. Egy évvel utóbb keletkezett a 850-es jegyzékszámú, D-dúr szonáta, amely derűs, életvidám és energikus hangvételével szokatlan színt képvisel Schubert palettáján. A szonáta hangvételének magyarázata éppen Schubert egészségi állapotának javulása és egy felhőtlen vakáció – noha a most következő harmadik és negyedik tétel azért nem tagadja meg mélabús szerzőjét. A Scherzo és a záró Rondó variációiban a kedélyes témák panaszos, olykor egyenesen tragikus fénytörésekben tűnnek elő – előkészítve a zárlat előtt felzokogó, valóban drámai epizódot. Alfred Brendel játszik.
3. Schubert opus 53-as, D-dúr szonátájának két utolsó tételét követően Alfred Brendel most a 946-os jegyzékszámú Három zongoradarab közül játssza az első, esz-moll Imporomptut.
