Alfred Brendel Schubert-felvételei közül egy tragikus alkotás hangzik fel a ma esti Zenei Kincsestárban. A Deutsch-féle jegyzékben 784-es szám alá vett, 1823-as keletű, ám posztumusz kiadott a-moll szonáta komor kezdőtétele akár Muszorgszkij Gnómjának is mintájaképpen szolgálhatott volna. Kíméletlenül kongó gyászüteme és lesújtó „sors”- motívumai ellenében fájdalmas zárványként hat elragadó szépségű, nosztalgiázó, lírai témája: mintha egy befagyott folyó tükre alól homálylanának föl a megfagyott virágok. Az andante a megbékélés himnusza, a panasz felmagasztaltatása. Kánonszerűsége a perpetuum mobile hatását kölcsönzi a záró allegro vivace bevezetésének, és ez a látványos, már-már kihívó tónus ismét csak a lírai melléktéma szelíd megadását emeli ki. Alfred Brendel zongorázik.
