E kora őszi estén dús aranyfényben ragyogó muzsikával várjuk a Zenei Kincsestár kedves hallgatóit. Komponistánk a londoni koncerttermek ünnepelt vendége, Oxford díszdoktora, a kései 1700-as esztendők legnépszerűbb zeneszerzője, Joseph Haydn. A 12 úgynevezett londoni szimfónia első, D-dúr darabja szólal meg hamarosan a Londoni Filharmonikusok és Solti György kiegyensúlyozottságában, eleganciájában igazán méltó felvételéről. A londoni jelző persze megtévesztő lehet: a nagy létszámú és remek zenekarral büszkélkedő angol fővárosba érkező mester mégiscsak a bécsi klasszika legnemesebb aszújával örvendezteti meg rajongótáborát. Személyes sors és történelmi távlatok, alkotói érettség és korszellem kivételes egybeesésének pillanatai elevenednek meg e századvégi művekben. Letisztult formanyelv, fölényes szerkesztési tudás és nagystílű kifejezésmód ritkán alkot olyan eszményi összhangot, mint Haydn utolsó 12 szimfóniájában. Joggal nevezi őket a Haydn-kutató Robbins Landon a felvilágosodás kori eszmeiség egyik jeles összegzésének. Haydn 93., D-dúr szimfóniájának tételei: Adagio-Allegro assai; Largo cantabile; Menuetto e Trio; Presto ma non troppo.
