Zenei kincsestár

1. A kereszt hordozása: Sonata
2. A kereszt hordozása: Courente, Double
3. A kereszt hordozása: Finale
4. Keresztrefeszítés: Praeludium
5. Keresztrefeszítés: Aria
6. Keresztrefeszítés: Variatio

1-3. Nagyböjt harmadik péntekjén ismét Heinrich Ignaz Franz Biber Rózsafüzér-szonátáival követjük keresztútján a Megváltót. A Szentolvasó tizenöt titkán elmélkedő szonátákat Biber a salzburgi hercegérsek számára komponálta, és minden bizonnyal az ő magánkápolnájában csendültek fel először az októberi rózsafüzér-ájtatosságok alkalmával. A sorozat formailag is méltó a misztériumok, a titkok gondolatköréhez. A virtuóz hegedűjátékosként is emlegetett komponista hangról hangra szimbolikus jelentőséggel igyekezett felruházni a műveket, a Rózsafüzér szonátái ezért roppant képszerűen, érzékletesen jelentik meg Jézus és a Szűzanya érzéseit egy-egy stációnál. A szonáták gyakran utalnak ma már ismeretlen egyházzenei motívumokra, felidézve a hallgatóban a liturgikus zene élményét, de ennél érdekesebb belső összefüggésrendszerük, mely különös hangnemi és dallami utalásokban rejlik. Bach passióiból ismert módszer például, ahogyan már a betlehemi epizódban felvillannak a Golgota hangjai. A korabeli hegedűjáték ismert technikája volt az úgynevezett scordatura. A hangszer húrjait - néha csak egyet közülük - ilyenkor elhangolják, ezáltal különleges akkordok megszólaltatását téve lehetővé. Biber Rózsafüzér-sorozatában ezek a rejtett utalások is erősítik a zene misztikus jelentését. A mai előadó számára ez ugyancsak megnehezíti a barokk felfogás követését, ezért is fordul elő, hogy a hegedűsök néha több, eltérően hangolt hangszer cserélgetésével játsszák a ciklust. Nem így a virtuóz Andrew Manze, aki Richard Egarr kíséretében most a Kereszt hordozásának szonátáját játssza.

4-6. Jézus előtt magasodik már a Golgota. A hegedű most az elcsigázott Megváltó nyomába szegődik, követi Őt a kínszenvedésben, míg a harmadik tétel végén lehelethalkan rebben el a haldokló Krisztus ajkáról az utolsó sóhajtás.