Zenei kincsestár

1. Ma este a muzsika hangjai közben elgondolkodhatunk a hírnév csalóka voltáról éppúgy, mint a művészi szolgálat szentségéről. „Nem a pacsirta fontos, csak a dal” - írja Juhász Gyula, és verssora méltán választható mai válogatásunk mottójául. Egy elfeledett zongorista felvételeit halljuk hamarosan, egy magyar származású művésznő legendás lemezeit, akiről a magyar zenei szakirodalom tökéletesen megfeledkezett, neve mégis felbukkan a XX. század zongoristaóriásait összefoglaló nyugati lemezsorozatok címei közt. Lili Kraus -vagy Krausz Lili - 1905-ben Budapesten született. Nem kisebb mesterek képezték, mint Bartók és Kodály. Húszévesen már maga is a bécsi konzervatórium tanára, és megkezdi negyven évi diadalútját a koncertpódiumok, és a hőskori lemezstúdiók világában. A visszaemlékezések szerint tisztasága tette emlékezetessé interpretációit: a komponista lelki rezdüléseit előtérbe állító, sallangmentes játékmód, amely valódi, vallásos szolgálatot jelentett a mélyen hívő művésznő számára. Hite mentette meg, amikor 1942-ben egy dél-ázsiai koncertkörút alkalmával fogságba esett, és három évig japán fogolytáborban szenvedte el Európában maradt testvéreinek sorsát. A megpróbáltatások nem ejtettek foltot művészi és emberi hitvallásán: a háború utáni évtizedekben Ausztrália, Új-Zéland és az Egyesült Államok fogadta be Lili Kraust, aki szenzációs Haydn-, Schubert- és Mozart-ciklusokat rögzített a legnagyobb lemezcégek felkérésére. Amikor Bécsben járt, teljesületlen vággyal tekintett a szögesdrót túlfelén rekedt szülőföldje felé. Lil Kraus most az Allegro moderato első tételt játssza Haydn Asz-dúr szonátájából. A felvétel 1956-ban készült Párizsban.

2-3. Vivace ma non troppo-Adagio espressivo és Prestissimo következik Beethoven 30.számú, opus 109-es E-dúr szonátájából.

4-5. Hallgassunk meg végül két Brahms-darabot Lili Kraus 1957-ben rögzített lemezéről: „az elfeledett zongorista” az opus 119. no. 4. esz-moll rapszódiát és az opus 116. No. 4. E-dúr Intermezzót játssza.