Zenei kincsestár

1. A zeneirodalomnak nem csak a vigasságra, de az elmélyülésre, sőt akár a bűnbánatra alkalmas darabjai is bőséggel vannak: az Istenhez forduló ember, a lelket megtisztító vágyakozás hangjai. Ma a bűnbánati zeneirodalom legnagyobb klasszikusával kezdjük meg zenés nagyböjtünket. A XVII. században élt Gregorio Allegri Misereréje évszázadokon keresztül volt a pápai Sixtusi-kápolna hivatalos nagyheti liturgikus zenéje. A kettős kórusra komponált, bonyolult hangzatait annyira titkolták, hogy lehetetlen volt hozzájutni mindaddig, míg 1770-ben egy Olaszországban utazgató 14 éves fiúcska egy hallásra le nem kottázta a művet. A fiút Wolfgang Amadeus Mozartnak hívták. Az 50. Zsoltár megzenésítései közül –amelyek a „Könyörülj rajtam, Istenem” latin kezdőszavakról kapták címüket- máig Allegri műve a leghíresebb. Most a cambridge-i Szent János College kórusa énekli, George Guest karnagy vezényletével.

2-4. Fél évszázaddal Allegri előtt, az Ibériai-félszigeten élt és alkotott a napjainkban újra fölfedezett Tomás Luis de Victoria. Rómában folytatta tanulmányait, majd Palestrina megüresedett zenetanári katedráját foglalta el, míg végül szülőhazájában egyházi kompozíciók bámulatos sokaságát alkotta meg. Kórusművei rafinált harmóniameneteikkel ámulatba ejtik a modern kompozíciós elméletek ismerőit. Most spanyol lantra: vihuelára és énekhangra írt szólómotettáiból csendül fel három Carlos Mena és Juan Carlos Rivera felvételéről: „Uram, nem vagyok méltó” és a Mester keresztjére tekintő ”Doctor bonus, amicus Dei”.