1-5. Kedves Hallgatóink! Régizenei felfedezőútjainkon ma egy középkori csapszéket keresünk fel farsang idején. Chaucer és Rabelais korának szokásrendje sokkal szélsőségesebb távlatokat ölelt fel a mainál. A rigorózus böjti gyakorlatok és az elragadtatott vallási ünnepek mellett a lét megzabolázatlan, vaskosabb aspektusa is jóval hangsúlyosabb kifejezést nyert, mint a civilizált újkorban. A világ rendjét felfüggesztő, a tekintélyeket sutba vágó mulatozás időszaka afféle szelepként funkcionált az esztendő kezdetén. A jelmezes karneváli processziók láttán csupán egyetlen kérdés marad nyitva: vajon a világot fenekestől föl- és kifordító dévajkodásban vagy a hétköznapok jól szabályozott rendjében volt-e több az alakoskodás? Az univerzitások szabadelvű diákjainak és az utca szabadszájú népének szellemisége fölött mindenesetre még az univerzális keresztény világkép uralkodott. Ezt bizonyítja, hogy középkori mulatozóink zsoltár- és himnuszparódiákkal, gregorián dallamokkal magasztalják a bort, a szerelmet és az életörömöt. Catherine Bott és Michael George énekét az Új London Consort kíséri, Philip Pickett vezetésével.
