1. Kedves Hallgatóink! A Zenei Kincsestárban ma a romantika ormaira kapaszkodunk a Philharmonia Zenekar és Wolfgang Sawallisch karmester kíséretében. A képszerű megfogalmazásmód többszörösen is indokolt: a romantikus mozgalmak festőisége együtt járt az ismeretlen messzeségek iránti regényes érdeklődéssel. A klasszika kiegyensúlyozott, arányos és szelíd talajáról a zene is égbe szökő bércek ostromára indult, és az új tájékozódás egyik úttörője épp a klasszikus iskola egyik neveltje, Carl Maria von Weber volt. Weber, aki apai ágon Mozart oldalági családtagja, mindkét Haydn tanítványa lévén elsajátította a klasszika esztétikai elveit. Operaigazgatóként és -komponistaként azonban az új, szenvedélyes irányzat élére állt. Leghíresebb operája, A bűvös vadász a kísérteties varázsoperák egész lavináját indította el. Rossini kortársaként azonban szüzséinek minden meghökkentő fordulata ellenére sem szakadt el teljesen a klasszikus formálástól. Különösen így tapasztaljuk ezt nyitányaiban, amelyek szinte a mendelssohni szimfóniafelfogás programját visszhangozzák: festőiek, látványosak, mégis arányosak. Elsőként az 1823-ban, Bécsben bemutatott Euryanthe, a Wagner Lohengrinjét előrevetítő hősi opera nyitányát halljuk.
2. Noha csupán nyitányként maradt fönn, A szellemek parancsolója A bűvös vadászból ismert okkult tematikára utal. A nyitány azonban az operát egy évtizeddel megelőzve, 1811-ben keletkezett.
3. Ugyancsak 1811-et idézi Az ezeregyéjszaka meséi nyomán keletkezett, egy felvonásos Singspiel, az Abu Hassan nyitánya.
4. Az utolsó nyitány, a Jubel ugyancsak önálló szimfonikus alkotás. 1818-ban keletkezett.
