1-7. Kedves Hallgatóink! A régi Európa farsangi táncmulatságaiban megkezdett időutazásaink során ma reneszánsz vigalmak szerepelnek táncrendünkön. Abélard és Rabelais világából tehát Shakespeare, Petrarca és Botticelli korába lépünk - zenei értelemben pedig Lassus és Palestrina; a madrigálok derűs többszólamúságának virágzó kertjeibe. Ezek a táncra csábító művek voltaképpen nem egyebek, mint az élet megejtő szépségeit boldogan megéneklő hangszeres canzonetták. Tipikus reneszánsz vonásuk, hogy immár szerzőik is önérzetesen feltüntetik névjegyüket, továbbá, hogy kialakult kánonokat mutatnak a táncok módozatait tekintve. Hallhatunk méltóságteljes, páros ütemű spanyol pavane-t, élénk, olaszos gaillardát ¾-ben, francia körtáncot, branle-t, amely váltakozó páros és páratlan lejtéséről nyerte himbálózást jelentő elnevezését és – hogy az európai körkép teljes legyen – lengyel táncot, polonézt is. A Clemencic Consort reneszánsz vigasságának mai komponistái: Jacques Moderne; Tielmann Susato; Claude Gervaise; Melchior Franck, Hans-Leo Hassler, Pierre Attaingnant és Christopher Demantius – Európa első nevesített szerzői.
