1-6. Két zenetörténeti korszak, egyben pedig minden idők két legnagyobb billentyűs virtuóza találkozik a ma esti Zenei Kincsestárban. Johann Sebastian Bachról és Liszt Ferencről van szó. Liszt 1842 és 1850 között készítette el a Bach-műjegyzék 543-as és 548-as sorszámaival jelzett Hat Prelúdium és Fúga zongora-átiratát. A vállalkozás valódi kihívása az volt, vajon az orgonára szerzett eredetik polifonikus szövetét sikerül-e takarékosan áttenni két kézre. Ezek a Lipcsében született prelúdium-fúgák ráadásul merészen túllépnek a korábbi, csembalóra szerzett Wohltemperiertes Klavier keretein. Lisztet weimari éveiben érintette meg közelebbről Bach műve, aki ugyancsak élt a városban, és orgonája Lisztnek is rendelkezésére állt a Stadtkirchében. Alan Walker külön felhívja a figyelmet, Liszt ezúttal mennyire ökonomikusan igyekezett hűnek maradni Bach megoldásaihoz. Weimarban Liszt rutinos Bach-orgonisták barátságával büszkélkedhetett. A feljegyzések szerint azonban korántsem volt elégedett az akkori, mechanikus interpretációs módszerekkel: a merő technikai tökéletességből hiányolta Bach szellemét. Így hát, noha nem tartotta magát virtuóz orgonistának, zongora-átirataival példát mutatott a bachi szellem megszólaltatására. Leslie Howard most az a-moll, a c-moll és a C-dúr prelúdium és fúga-átiratot játssza.
