1-6. Régizenei felfedezőútjaink sorában ma és egy hét múlva a keresztény egyházzene egy egészen egzotikus hangzású alkotását vesszük sorra. Úticélunk a XV. századi Párizs, komponisánk az 1410 körül született, 1497-ben elhalálozott Johannes Ockeghem. A szerző Dufay és Taverner kortársaként egyike az egyházi ének azon reformereinek, akik a gregorián tónusok alapján ugyan még, de személyesebb, szenvedélyesebb, dekoratívabb dallamformálással törekszenek az isteni titok érzékletessé tételére. Az sem csoda hát, ha melódiáikban felfedezhetők a trubadúrok érzelmes dallamainak nyomai is. A XV. századra állandósult az énekes misék mai s használatos liturgikus rendje, az állandó misetételeket azonban alkalmi himnuszok és antifonák kapcsolták össze, amelyeknek egyike-másika gyakorta az egész mise tematikus vezérfonalául szolgált, úgynevezett cantus firmus gyanánt. E köré szövődtek a többi szólamok. Johannes Ockeghem miséjének cantus firmusát a nagycsütörtöki lábmosás korabeli antifónája adja. A Graindelavoix Énekegyüttes élén Björn Schmelzer.
