Zenei kincsestár

1-3. „Egy kissé misszionáriusnak érzem magam, aki szükségét érzi megmutatni, hogy a muzsikálás több, mint csak a hang szépsége.” Zádory Édua, a Bécsben élő magyar hegedűs fenomén szavait ma romantikus muzsika hitelesíti a Zenei Kincsestárban. A csodagyerekként elhíresült művész, aki már 18 évesen Mendelssohn e-moll koncertjét játszotta Yehudi Menuhinnak, olyan mesterek keze alatt fejlesztette kivételes képességeit, mint Günther Pichler, Ernst Kovacic, Ruha István, Devich Sándor, Komlós Péter és Varga Tibor. Ma elsőként Brahms opus 100-as, 2., A-dúr szonátáját játssza Contras Éva partnereként. A darab 1886 nyarán keletkezett a Thun-tó partján, egymás mellett a 2. csellószonátával és a 3. zongoratrióval és néhány dallal, amelyeknek motívumai fel is bukkannak a tételekben. Melodikus gazdagsága roppant tudatos szerkesztéssel társul. A szenvedélyes szonáta – különösképpen annak záró tétele – igazolni látszik Schumann szavait, aki egy 1853-ban írott cikkében imígyen köszöntötte az akkor ifjú komponistát a zene világában: „fegyvertársai köszöntik őt a világban, ahol talán sebek várnak rá, de babér és dicsőség szintén. Üdvözöljük ezt a bátor harcost.”

4. Johannes Brahms 2., A-dúr szonátája után Zádory Édua és Contras Éva most a lengyel romantika nagy hegedűművész-komponistája, Henryk Wieniawski szenvedélyes kompozícióját játsszák: Légende.