Zenei kincsestár

„Sírva sír az éjszakában,
és könnye csorog az arcán.
Nincs senki, aki vigasztalja
Azok közül, akik szerették.
Barátai mind cserbenhagyták,
Ellenségeivé lettek.”

Nagycsütörtök este Jeremiás siralmaival kísérjük a kínszenvedésére készülő Jézust az Olajfák hegyére. Zenés elmélkedésünket egy valódi zenei ritkaság segíti majd - nem csak ma, de végig a Szent Háromnap alatt, Nagypénteken és Nagyszombaton este is. A napjainkban újra felfedezett spanyol reneszánsz mester nevét viselő, szegedi Victoria Kamarakórus a húsvéti liturgia responzóriumaival, válaszos énekeivel idézi elénk a spanyol aranykor, a XVI. század mély hittől átitatott, magas zenei kultúrájú ünnepidejét. Hatalma zenitjén ragyog a Habsburg tengeri világbirodalom: hajói az Újvilág kincseivel megrakodva szelik a hullámokat - a virágzó gazdagság pedig káprázatos kultúra termőtalajává lesz. De nem csak Károly császár és Fülöp király birodalma ez, hanem Loyolai Szent Ignác, Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János Spanyolországja is: a földi tündöklés visszfénye csupán az Örök Város ragyogásának, ahová aszketikus megtisztuláson keresztül vezet utunk. Vezeklés, elragadtatás, lemondás és ugyanakkor tobzódás a színek, a szavak, a hangok ízeiben - a kultúrtörténetben talán egyedülálló módon találkozik a kifejezőeszközök ilyen káprázatos gazdagsága a szívbéli elvágyódás misztikus áhítatával. El Greco légiesen izzó figuráiban is. A muzsikában is. A Palestrina-iskolát Rómában kitanult Tomás Luis de Victoria megszámlálhatatlan liturgikus szerzeménye a legjobb példa arra, mi módon válhatnak a legrafináltabb, a modern zeneértőt is ámulatba ejtő harmóniamenetek vezetőnkké a kontempláció, az Istenbe merülés útján. Nem véletlen, hogy éppen a kínszenvedés oly számos alkotásra ihlette: komponált két passiót, lamentációkat Krisztus megvádoltatásáról - és persze siralmakat Jeremiás szövegeire. Hallgassuk most a Nagycsütörtök responzóriumát a Victoria Kamarakórus és Cser Ádám karnagy koncertfelvételéről úgy, amint a Las Descalzas de Santa Clara kolostorának vezeklőrácsai felé szállt a szerző vezényletével. Jeremiás soraival ajánlva a zene hangjait a szenvedő Jézus vigasztalására:

»Lásd, Uram, és tekints ide,
milyen megvetett lettem!
Ó, ti mindnyájan, akik az úton jártok,
tekintsetek ide, és lássátok:
van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam,
amelyet nekem okoztak?”