A mai nagyböjti péntekestét Velencében töltjük: Antonio Vivaldi muzsikájával elmélkedünk a kereszt alatt álló fájdalmas Istenanya érzéseiről. Vivaldi muzsikája erre kiválóan alkalmas: 1712-ben komponált Stabat Materében a Mária-himnuszt éneklő férfialtot szinte festői érzékletességgel ölelik körül a kis kamaraegyüttes szólamai - mintha az összeroskadó Fájdalmak Anyjának lennének tapintatos támaszai. Vivaldit egyedülálló színpadi rutin tette magabiztossá minden érzelmi tónus megválasztásában: az Eja Mater kezdetű himnusz-szakaszban például, amely „Szeretetnek szent kútfője”-ként említi Máriát, a vonósok a kegyelemnek olyasfajta megtisztító esőjét záporoztatják, amelynek kifejezőerejével csak Mozart híres Lacrymosája lesz majd összehasonlítható a Requiemben. Michael Chance kíséretében az Angol Koncert játszik, az orgona mellől Trevor Pinnock vezeti az együttest.
Befejezésül hallgassuk meg a velencei mester két tételes templomi szonátáját, a Szent Sírhoz címzett megindító darabot, amely a sírba tett Jézus előtti zenés szentségimádás céljára íródott. Az Angol Koncert játszik.
