Zenei kincsestár

1-3. A 19., e-moll szonáta gyengéd, finoman ábrándozó Adagiója indítja Jandó Jenő Haydn-ciklusának mai válogatását. A Zenei Kincsestárban folytatjuk a Haydn-életmű fejlődésvonalát legszemléletesebben mutató, billentyűs életmű bemutatását. Minthogy Haydn szerzeményeit többféle műjegyzék is számba vette, ráadásul a szerző saját listája is bővelkedik utólagos feljegyzésekben, az időről időre felbukkanó, Haydnnak tulajdonított szerzemények rendre átírják a sorrendet. A most elhangzó e-moll szonáta feltehetőleg 1765 körül keletkezett, korai mű, amelynek nagy részét – a záró menüett elhagyásával - maga Haydn emelte át 1788-ban megjelentetett F-dúr szonátájába, amely a 47-es számot kapta Hoboken jegyzékében.

4-6. A most következő, 17.-nek feltételezett Esz-dúr szonáta eredetének kérdése ugyancsak próbára teszi a zenetörténészeket. A kotta egy morvaországi bencés kolostor könyvtárában bukkant föl, és mivel a kötet több ismert Haydn-darabot is magában foglalt, a mai napig eldöntetlen, vajon Haydn alkotása vagy egy Kayser nevű kortársáé.

7. Befejezésül hallgassuk meg a Haydn formás órazenéi közül való F-dúr Adagiót az 1785-ös év divatja szerint.