Zenei kincsestár

1-3. A Zenei Kincsestárban ma egy hete Velencébe tévedtünk, Tartini feledésbe merült hegedűversenyeinek felkutatására. Ha már ott jártunk, belopóztunk az Ospedale della Pietá leánynevelő intézet kápolnájába is, ahol Vivaldi oktatja a zeneművészetet. Onnan hoztuk a mai altkantátákat – igaz, nem az árva leányok, hanem Max Emanuel Cencic kontraalt előadásában, az Ornamente 99 muzsikusainak és Karsten Erik Ose karmesternek közreműködésével. Az első kantáta a hajnalpír szépséges tekintetéhez énekel allegorikus módon: Ó, legszépségesebb lila színek.

4-6. Legkedvesebb vadonok, nyájas rétek – szól a most következő Vivaldi-kantáta kezdősora. A rétek pedig a szerelmi boldogság és panasz tanúi – mint az már el is várható a barokk költészet hímes mezeitől.

7. Befejezésül az első ária következik a Cessate, omai cessate kezdetű altkantátából. A kantáta énekese egy Dorabella nevű hölgy elvesztésén kesereg, és csak a haláltól remél gyógyító feledést.