1-3. A Zenei Kincsestárban az előző század első negyedének forrongó, érdekfeszítő világába lépünk Maurice Ravel ritkán hallható szerzeménye, a G-dúr hegedű-zongoraszonáta hangjaira. A korszellemnek megfelelően Ravel életműve meglehetős sokféleséget mutat stiláris szempontból. Hegedűszonátáit Sztravinszkij absztrakt megfogalmazásához szokás mérni. 1923-ban vette munka alá a G-dúr szonátát, de csak 1927-ben készült el vele. A mű kontrasztos hatása nem csupán a két hangszer lehető legélesebb szembeállításán alapszik, de olyan távoli világok egymás mellé állításán is, mint az egykorú Ravel-műből, a Tzigane-ból ismert rapszodikus hangvétel és a második tétel blues-imitációja. Ízig-vérig modern darabot hallunk hát – záró tételében egy újszerű toccatával. Megumi Teshima hegedül, a zongoránál Jasminka Satnèul.
4. Ravel G-dúr hegedű-zongoraszonátája után a harmadik, zárótétel következik Ravel zongorára szerzett „szertartászenéjéből”, a lét orfikus, sötétebbik aspektusát hangokba igéző Gaspard de La nuit-ből. A szimbolista versek nyomán keletkezett zongoraciklus Scarbo című tétele a misztikus rémregények afféle közreműködőit szólítja elő a sötétségből, mint vámpírok, démonok, elhagyatott gótikus templomcsarnokok, kilobbanó gyertyák és az elmaradhatatlan telihold. A virtuóz játékot megkívánó alkotás egyes pontjain még a vacogó fogak koccanása is hallhatóvá válik. Tzimon Barto játszik.
