1-3. Haydn zongoraszonátáinak sorában az 59., Hoboken szerint 49., Esz-dúr alkotáshoz érkeztünk. A három tételes szerzemény 1790-ben vált teljessé, ha hihetünk egy Haydn-levél tanúságának. A levél címzettje Haydn meghitt levelezőpartnere, Anna von Genzinger, aki jeles zongoristaként ígéretet kap a szerzőtől, hogy következő találkozásukkor személyesen játssza el a neki szánt darabot. Csakhogy a dedikációt váratlan epizód változtatta meg. Haydn következő levele arról számol be, hogy a darabot meghallgatta a herceg, akinek kulcsárnője, Anna von Gerlischek annyira fellelkesült a művön, hogy színarany tubákosszelencét ajándékozott Haydnnak. A nyomtatott kiadás így végül Gerlischek kisasszonynak szóló dedikációval jelent meg. Haydn egyik leginkább színpompás és legtöbb gonddal szerkesztett szonátáját Jandó Jenő mutatja be.
4. Hallgassuk meg most az elhangzott Esz-dúr szonáta lassútételét eredeti hangzásban, a nevezetes Haydn-korabeli hangszerész mester, Anton Walter egyik fortepianójának hű másolatán. Andreas Staier játszik.
