1-2. Egy méltatlanul feledésre ítélt komponista a bécsi aranykorból – ezt kínáljuk a Zenei Kincsestár hallgatóinak mára. Ignaz Joseph Pleyel neve nem merült teljességgel feledésbe: a nevét viselő párizsi koncertterem örök időkre hirdeti Chopin kedvenc zongoramárkájának atyját. Csakhogy ez a Mozart után egy esztendővel, 1757-ben született, sokoldalú tehetség komponistaként sem érdemtelen a figyelemre! 1784-ben, kvartettjeinek láttán, maga Mozart ajánlotta Pleyelt atyja, Leopold figyelmébe, mint Haydn lehetséges utódját. Pleyel a maga idejében roppant népszerűségnek örvendett: szerzeményei mintegy 2000 kiadásban járták be Európa és Észak-Amerika zenemű-kereskedéseit. Az alsó-ausztriai falusi tanító fia Erődy gróf pártfogoltjaként jutott Wanhal, majd Haydn növendékei közé. Pleyel kalandos életének fordulataival egy hét múlva folytatjuk, most szólaljanak meg művei egy 1831-ben készült Pleyel-zongorán, a bécsi klasszika örömteli fényében. Marija Dimitrijeva az Esz-dúr szonatinát játssza.
3-5. A következő Pleyel-szonatína D-dúrban íródott.
6-7. A szonatinák után most a G-dúr szonáta hangzik föl.
8. Pleyeltől mára az A-dúr Rondo Favorittal búcsúzunk.
