Zenei kincsestár

1. Az álarcosbál. Giuseppe Verdi 1859-ben, Rómában bemutatott operája az emberi viszonyok kusza kétarcúságáról szól. A bostoni kormányzó, Riccardo bizalmasának, Renatónak felesége, Amelia szerelemre lobban a kormányzóval. A kormányzó meghallja, amint egy jósnő tanácsokkal látja el gyógyíthatatlan szerelem ellen Ameliát. Amikor ő is jóslásra nyújtja tenyerét, ijesztő próféciát kap: nemsoká gyilkosság áldozata lesz. Nem is akárhogyan: az oltja ki életét, akivel első ízben kezet ráz. Úgy esik, hogy ez éppen Renato. A kormányzó, aki tanúja volt, mint utasította a javasasszony Ameliát szerelme elaltatására: az akasztófadombon, éjnek évadján szedett gyógyfű gyógyíthatja csak ki reménytelen szerelméből, utána lopakszik az asszonynak a veszélyes úton. A kísérteties helyen végre megvallják egymásnak kilátástalan szerelmüket. E pillanatban érkezik Renato. Hogy urát mentse, öltözéket cserélnek, és szavát adja, hogy hazakíséri a lefátyolozott hölgyet. Mire a két orgyilkos a titkos találkahelyre ér, Renatót találják csak ott. Ám, hogy férjét megmentse a kötekedőktől, Amelia fölfedi kilétét. Renato megtudja, hogy felettese és hitvese között szerelmi szálak szövődtek. Bosszújában a pártütők oldalára áll. A milánói Scala 1957. december 7-én rögzített előadásán Ameliát Maria Callas, Riccardót Giuseppe di Stefano, Renatót Ettore Bastianini személyesíti meg. Samuel és Tom, a két összeesküvő szerepében Antonio Cassinelli és Marco Stefanoni. A Scala Ének-és Zenekarát Gianandrea Gavazzeni vezényli.

2. A féltékeny Renato végezni akar hitvesével. Nem hat semmi rábeszélés: csak nagy soká engedi, hogy Amelia legalább gyermeküktől búcsút vegyen. Ám a két összeesküvő megérkezésekor még gonoszabb büntetést eszel ki. Ameliára hárul, hogy sorshúzással válassza ki, hármójuk közül ki végezzen Riccardóval az álarcosbálban.