Zenei kincsestár

Beethoven 31-es opusszám alatt megjelent harmadik szonátájának hangneme Esz-dúr: az emelkedettség, a pátosz és a nemesség hagyományos tónusa. E darabtól, amely a szerző 18. alkotása a műfajban, és amely az újító Patetikus- illetve Vihar-szonáta, továbbá a klasszikusabb Pastorale-szonáta után keletkezett, aligha lehet megvonni az összegző szerepet. Az opus 31-es szonátatriász sorrend tekintetében éppúgy, mint esztétikai értelemben Beethoven 32 zongoraszonátájának felezőpontján áll: mintegy a vissza- és az előretekintés fordulójában. A tételrend is formabontó: Scherzo és menüett egymást követi a 2. illetve 3. tételben. Az alaphangnem ünnepélyessége jobbára csak a trióban jut érvényre. A formáját tekintve igen rafinált alkotás rendkívül derűs, közvetlen és kedélyes hatást gyakorol a hallgatóra: spontán kezdőhangjai miatt „Jó napot”-szonátaként is emlegetik. A zongoránál Arthur Schnabel.