Jegyzet

Bucsy Levente: Válogatott játék

Vannak európai mércével mérve tartósan megbízhatóan teljesítő labdarúgók. Sokan vannak, magyarok viszont nem igazán; Huszti Szabolcs a kevesek egyike, a most befejeződött német első osztályú labdarúgó-bajnokság középcsapatának, a Hannovernek a leghasznosabb alkalmazottja.

Persze Szabolcs sem így, profi focistaként született 1983-ban, egy kicsit más világban. A Veszprém megyei Gógánfán nevelkedett, és csakhamar kiderült, vidáman táncol a labda a lábán, és fáradhatatlanul látogatja a Tapolcai Bányász edzéseit. A család beletörődött, hogy Szabolcsból futballista lesz, kitartásának köszönhetően pedig idejekorán felfigyelt rá a Ferencváros, így ingázó Fradi-tanonc lett. Kevéssel 20. születésnapja után be is mutatkozott a magyar élvonalban a zöld-fehéreknél. Hogy minél több játéklehetősége legyen, az Üllői útról Pécsre költözött kölcsönbe fél évre, de olyan jól megállta ott is a helyét, hogy pár hónap után visszarendelték. Ezt követően azonban a Sopronnak sikerült elkunyerálnia őt Budapestről, és nem volt mese: berobbant a magyar labdarúgás szürke játszóterére.

2005 nyarán véget ért itthoni munkavállalása, és a külföldi ajánlatok közül végül a francia Metzét fogadta el, amely színeiben gólpasszal és sárga lappal mutatkozott be a Paris Saint-Germain elleni bajnokin. A hároméves kontraktusból azonban egy év után kilépett, mert a Metz elbúcsúzott az élvonaltól, és Huszti Szabolcsnak kiváló ajánlat érkezett Hannoverből. A bizalmat ott is meghálálta, győztes gólt rúgott a Bayern München ellen, és győzelemre vitte a németeket a Real Madrid vendéglátójaként, ami miatt őt állítólag a Real „ki akarta tépni” a hannoveriek kezéből. A Hannover 2009-ig bírta megtartani a nagy munkabírású magyart, ekkor azonban Kalinyingrádból hatalmas pénzeszsákokkal küldöttség érkezett, és magukkal vonszolták Husztit a Zenithez. Itt aztán kevés játéklehetőséget kapott, s hosszas huzavona után 2012 nyarán elengedték – vissza a németekhez, ahol újabb sikerkorszak következett számára, ami a mostani szezon végéig, május derekáig tartott. 2015-ig szerződés köti a Hannoverhez.

Huszti Szabolcsot alig néhány magyar bajnoki mérkőzés után, 21 évesen betette a válogatottba Lothar Matthäus, a fiatal balszélső pedig Japánnak rögtön győztes gólt rúgott. Rendszeresen behívta őt a Matthäust váltó Bozsik Péter is, ám az ő menesztésekor érkezett Várhidi Péterrel nem találta meg a hangot: a görögök elleni 2007-es Európa-bajnoki selejtező előtt telt be a pohár Husztinál, és egyszerűen otthagyta a csapatot, ami miatt a labdarúgó-szövetség az év végéig eltiltotta a címeres meztől. Az MLSZ bizalmát szintén elvesztő Várhidi Pétert a holland Erwin Koemanra cserélték a padon, aki furcsa mód egyedüli csatárként vetette be a mozgékony középpályást. A Koemant követő Egervári Sándor Londonban egy félidő után lecserélte, majd a svédek elleni stockholmi Eb-selejtezőn a padra jelölte, ami nagyon nem tetszett a mindig is felülmotivált Husztinak. Nyílt levelet írt a szövetségi kapitánynak, amelyben azzal támadta főnökét, hogy a gyenge hazai bajnokságban edződőket előnyben részesíti, míg kiváló légiósok szerepeltetéséről rejtélyes okok miatt lemond. Ekkor azonban már nem került sor a még mindig csak 27 éves Huszti megbüntetésére; maga taszította el magától a címeres mezt, ahogy mondani szokták, lemondta a válogatottságot. A válogatottban pedig szakadék keletkezett a megjelölt két „kaszt” között...

Nehéz lehet egy ilyen munkavállalóval, aki képességeit, tudását tekintve főnyeremény, de csapatban nehezen alkalmazható. Ezt a sommás megállapítást tette végérvényesen igazzá Huszti Szabolcs a múlt héten; véget ért a Bundesliga-szezon, Huszti pedig fogta magát, és azonnal távozott Németországból, egyenesen Ausztriába, szabadságra. Csakhogy Husztinak még feladatai lettek volna kenyéradójánál, ezekben a napokban hírverő meccseken népszerűsítik a klubot, amiben főszerepet kapott volna a legjobb játékos. Huszti Szabolcs azzal nyugtatgatja a felháborodott közvéleményt, hogy ő bizony már előre szólt a klubnak, hogy megy, a klubot viszont ezzel is kínos helyzetbe hozta, mert valamit mondania kellett, mondjuk az igazat: Huszti elengedéséről szó sem volt. A történet most egy igen szomorú fázisában tart, a Hannover ugyanis nem engedheti meg magának, hogy elüldözze azt a játékost, aki nélkül idén is biztosan kiesett volna a Bundesligából, egyúttal viszont jeleznie kell a többi „dolgozó” felé, nem tehet meg egyikük sem ilyen egyoldalú lépést.

Itthon a témáról beszélgetve megdöbbenve tapasztalom, mennyien megértik Husztit, mondván, „megérdemelte már a pihenést”, meg „fel kell töltődnie nyáron, már nem fiatal”. Való igaz, Huszti Szabolcs most 31 esztendős, és ha minden jól megy, még 3-4 éve biztosan van ezen a szinten, ha megfelelően regenerálódik a sorozatterhelés után. De milyen üzenete van annak mondjuk egy focistának készülő magyar kissrác számára, hogy a légiós magyar sztárjátékos mérkőzés helyett nyaral, edzés helyett alszik, klubfeladatainak teljesítését pedig teszem azt pecázással helyettesíti?

Jól emlékszem, kint voltam a Puskásban öt éve, amikor a magyar NB I-ben szereplőkből, Mészöly Géza által összerakott ligaválogatott ellen kiállt az AC Milan David Beckhammel, Clarence Seedorffal, Ronaldinhóval, Kakával, Sevcsenkóval. Nekik nem derogált hírverő mérkőzésen játszani.

Tudatosította már vajon Huszti Szabolcs, hogy a futballt, ezt a fantasztikus játékot nemcsak önmagáért játssza az ember, pláne nem ezen a szinten? Hogy esetében a futball munkavégzés is, és Európa-hírű magyarként árgus szemekkel követi ebbéli tevékenységét sok-sok százezer magyar munkavállaló?

Persze nem csak egy-egy ilyen esetből, sok másikból is látjuk, hogy nem mindenki alkalmas példaképnek, aki rivaldafénybe kerül, vagy mondjuk így: odaküzdi magát. Sokan megkapják még a gyötrelmes út mellé annak a küzdelmét is, hogy az utat járva valamiképp kamatoztassák a tudást tágabb értelemben vett övéik javára is.

Huszti Szabolcs kiváló magyar labdarúgó. Szurkoljunk neki – azért, hogy ne csak sportsikerek érjék, és lehessen meríteni ebből a már most fantasztikus pályafutásból.