Jegyzet

Százéves ebéd


Előttem egy régi családi kép. 37 ember néz szembe a fotográfussal, a legkisebb is, aki másfél éves lehet, már bizton meghalt. A kép 1914. június 2-án készült Baján dr. Mály János és Reiser Erzsike esküvőjén a Reiser-házban. Ennek éppen 100 éve. Megmaradt az esküvői menükártya s mi, feleségem családjának leszármazói, négyen unokák és házastársaik úgy döntöttünk, hogy 100 év után megismételjük az esküvői ebédet, emlékezve Böske nénire, (mert nekünk már nem Erzsike), és mindazokra, akik 100 éve ott ültek az esküvői asztalnál.

Nézzük a fogásokat. Bouillon, vagyis húsleves, de nem akárhogy. Megkerestem Magyar Elek, az Ínyesmester szakácskönyvét, ahol 1 kg marhafartőből, egy marék csirkenyakból és lábból, majd négyórás főzés után egy napi pihentetés után még hozzáadott 40 dkg darált marhahúsból készül a bouillon. Aztán hideg fogassült majonézzel és tokhal, remoulade mártással. Tokhalat 100 éve még könnyű volt venni, hiszen a vizák feljártak Bajáig, sőt az angyalföldi Vizafogóig is, de ma már csak Hévíz mellett lehet tenyésztett tokhalat kapni, meg a Garay téren.

Böske néniék most bizton kis pihenőt tartottak, (akár csak mi), majd jött a borjúsültből darált tejfölös húsos pite bor sadóval. Mit mondjak, volt ízlésük az öregeknek. Ezután borjú bélszín következett angolosan, tavaszi zöldségekkel, épp egy falatnyi. Újabb pihenő után jött a java: malacsült és idei sült liba francia kompóttal. Most a bajai pék sütötte a libát is, meg a malacot is, szerintem jobb volt, mint 100 éve, de hogy mitől volt francia a kompót, azt még Rezi néni szegedi szakácskönyve sem mutatta meg, noha a húsos pite receptjét onnan vettük.

Ezután már csak Kugler sütemények és torta, no meg kellemes francia sajtok következtek.

Szellemi táplálékként kimásoltam a Bajai Hírlap 100 éves számait, amelyben beszámoló olvasható az esküvői előkészületekről, annak megtörténtéről, sőt arról is, hogy az örömanya elvesztette aranykarkötőjét, a megtalálónak busás jutalom jár.



Olvasom a lap többi híreit, Jászi Oszkár megalakította a Radikális pártot; épp egy hete, május végén meghalt Kossuth Ferenc, az egykori kormányzó fia; Vilmos, német császár meglátogatta Konopistében Ferenc Ferdinánd trónörököst, akinek még 16 nap volt hátra az életéből.

Nézem a százéves fényképet, a jobb szélen Margalits Ede egyetemi professzor ül, a magyar közmondások nagy összegyűjtője három érdemrenddel a zsakettje baloldalán. Itt van ez a bácskai család a Monarchia utolsó levegővételével, négy héttel a pisztolylövések előtt. Négy hét múlva összeomlik mindaz, aminek ők reprezentánsaiként ülnek itt, és esküdnek örök hűséget. Most van vége a XIX-ik századnak, amely 1815-ben kezdődött a Bécsi kongresszussal, és most végződik az I. világháború kitörésével.

A menükártyán az italok között francia, Mercier pezsgő van felsorolva. Megnéztem az interneten, él még a cég. Írtam nekik és kértem egy palackot és hozzá a számlát. A cég megtisztelve érezte magát és küldött két palackot gratis. Mercier demi sec. Elküldték az 1914-es palackcímkét is. Kitettük az asztalra. A pezsgőt megittuk és visszagondoltunk az ősökre. A menyasszony a vőlegénnyel a kaszinó éttermében a Herkulesfürdői emlékre keringőzött, a szünetben a cigányok somlai bort ittak, (rajta van a menükártyán), az urak a szivarszobában Mercier pezsgőt.

A malacsült excellent volt, miközben Gavrilo Princip lőgyakorlatot folytatott a szarajevói erdőben.

S még senki sem tudott Trianonról, Sztálingrádról, Katynról, Oswiecimről, Újvidékről, Recskről, és a 301-es parcelláról.

Száz év múltán mi mit fogunk tudni?