Jegyzet

Bucsy Levente: Helyére kerül mind

Helyére kerül az óév sok munkával, rengeteg örömmel, kevés csalódással. Helyére kerül majd végre a sok vita, helyén kiengesztelődés lesz tutira.

Helyére kerül a kosz a nagyszobában, szennyes a kosárban, edény a konyhában. Porszívó kamrában. Ablak pucolást vár, a betolt muskátlinak is kéne a hely már.

Helyére kerül mindjárt a hó az utcán, s jöhet a hólapát, kutya, gyerek és szán. Helyére kerülnek: mézeskalács, főzet. S mit látunk a tálban? Ki halat, ki őzet.

Helyére kerül a tévé kapcsolója, a tévé is ismétlések mormolója. A Facebook is mehet, a „kék-fehér tuc-tuc”, látod, egy kis időt félretenni így tudsz.

Helyére kerülnek: tankönyv és a jegyzet, hagyjad, ha a gyerek semmit nem jegyez meg. Helyükre kerülnek mind: csend, nyugi. Gyufa! Gyúl már a koszorún a negyedik gyertya.

Helyére került már a sok fenyőárus, aluljárójában csendben ül a koldus, pörög a gyrosos, a pizzaszeletárus, sarkon énekel kalappal gyerekkórus.

Helyére kerül a koncert a naptárban, hejj, de rég voltunk már ilyenen templomban! A pap is oldalt ül, nem tárja a karját, s nem ministránsok foglalják el balját.

Helyére kerül most a sokáig alvás, vagy ha nem a reggel, az este legyen más. Helyére kerül az MSZP s a Fidesz, ők sem ígérik most két hétig, hogy mi lesz.

Helyére kerül mind a sok összenézés, a rálegyintve hagyás, a legbelülről vérzés. Teljesen mindegy most, akárki haragszik, nálunk ott legbelül egy kisgyerek játszik.

Helyére kerül a tömött busz, a dugó, a balfék kerékpáros – már ha ő a hunyó. Átmegy a piroson? Kivárom a zöldet! Egymás nem bántása zárja az óévet.

Helyére kerül a legnagyobb kapocs. Kishúg, „átok” nővér, meny, vő, após, anyós. Kezet ráz a fánál apa a fiával, bort is pukkantanak, ebben a fi rá vall.

Helyére kerül a rokonlátogatás, az évi kötelező pofavizit. Mi más? Hát nem kötelező mássá nem formálni, egy életünk van csak, azzal kell jól bánni.

Helyére kerül a bejgli és a kókusz, bizony a gyomorra irányul a fókusz. Megmaradt kocsonya? Fagyjon az erkélyen! A ház asszonya is pihenésre térjen!

Helyére kerül a Heineken, a Takler, és ha már nem kéne, ásványvizet bonts fel! Együtt lenni, együtt – az egyik üzenet; és aki bekopog, otthonodba engedd!

Helyére kerül az újság és a könyvek. A külvilág zaja, a vásárló tömeg. Reggeleinket az utolsó roraték kérik el, sokáig nincs már ezzel „ajvék”.

Helyére kerül az unoka is, szótlan. Levelét megírta, és vár izgatottan. Építőkocka lesz, kisautó vagy baba, kirakós, sakk, album? Jöjjön hát a csoda!

Helyére kerül az önzetlen nyúlt kéz, ugyanarra mutat, amerre a szív néz. Valahol legbelül mindenkiben ébred – legalább ilyenkor – a jóra hajló élet.

Helyére kerül a gitár és a dobok, a szünetben kicsit zenélni is fogok. Kottáról por lehull, pengető is elöl, zongorázunk párszor, hogyha a csend megöl.

Helyére kerül az írás, olvasás, vagy mi eddig most ment: a hétköznapi zsongás. Gyorsan még összegez is az újságíró, hogy a fa alá már ne kerüljön meló.

Helyükre kerülnek rádiós jegyzetek, volt is bennük munka, jó szándék rengeteg. Itt még a technikus és a rendszergazda, akik nélkül a mi kis munkánk is alma.

Helyére kerül most kétezer-tizennégy, hátrahagyva kínját, és az összes szennyét. Sorban állnak gyónók, szabadulni vágyók, törekvők, keresők: legyen ünnep, boldog!