1-6. A huszadik század egyik legjelentősebb csellistája, Starker János ma három műfaj egy-egy remekét játssza műsorunkban. Elsőként Bach hat csellószvitjéből, a hangszer szólóirodalmának bibliájából hangzik föl az első, C-dúr tételfüzér, jegyzékszáma szerint az 1007-es. Starker ezt a londoni stúdiófelvételt 1958-59-ben rögzítette.
7-10. A C-dúr Bach-szvitet követően Starker János most ismét honfitársával és bloomingtoni professzor kollégájával, Sebők Györggyel kamarázik egy 1960-ban kiadott fölvételen. Ludwig van Beethoven 4., C-dúr csellószonátája következik: az első abból a két szerzeményből, amelyet a komponista Erdődy Mária grófnő tiszteletére, bizonyos Joseph Linke csellista képességeire szerzett 1815-ben, és úgynevezett „szabad szonátaként”, a fantázia oldottságához közelítő formában bocsátott közre.
11-13. Starker János mára Camille Saint-Saëns 1873-ból való, remekbe szabott a-moll gordonkaversenyével búcsúzik. A Philharmonia Zenekar élén Carlo Maria Giulini.
