1. Ormándy Jenő és együttese, a Philadelphia Zenekar ma méltán népszerű huszadik századi kompozíciókkal teremt ünnepi hangulatot. Elsőként Sir Edward Elgar megejtő indulója szólal meg a Philadelphia Énekkar közreműködésével: A remény és a dicsőség földje.
2. Elgar klasszikus slágere után következzék most a barokk egyik legnépszerűbb tánctétele Purcell Abdelazar szvitjéből úgy, ahogyan az angol komolyzene XX. századi letéteményese, Benjamin Britten dolgozta fel 1945-ben. Britten a fiatalok számára kívánta bemutatni a szimfonikus zenekar hatásait. Purcell ismert tételét ezért a különféle hangszercsoportok sajátos karakterén mutatja be, míg bámulatos fúgában összegzi a zenei tanulságokat. A mű nálunk Változatok és fúga egy Purcell-témára címen ismert, ám méltóbb, ha visszatérünk Britten célkitűzéséhez: Fiatalok kalauza a zenekarhoz.
3-6. Igor Sztravinszkij Petruska című belettjét 1911-ben mutatta be Gyagilev balett-együttese Párizsban. Petruska a népi képzeletben sokfelé élő, megelevenedő bábu orosz képviselője. A pétervári vásári forgatagban, a szemfényvesztők kintornás bódéjában kel életre, együtt egy balerinával és egy szerecsennel. Csakhogy Petruska fájdalmai valódiak. Szerelemre lobban a balerina iránt, de az egy mór kedvét keresi. A bábjáték tragikus véget ér: a féltékeny mór lenyakazza Petruskát. Hiába bizonygatja a bábjátékos az ellenkezőjét: a vásási sokadalmon úrrá lesz a baljós tudat, hogy valódi tragédia történt. Sztravinszkij életteli, karakteres zenét szerzett a szimbolikus népi történethez.
