1-5. Ormándy Jenő és a Philadelphia Zenekar ma kevéssé ismert klasszikusok népszerűsítőiként mutatkoznak be. Elsőként egy színpompás és karakteres szimfóniával. A komponista az 1874 és 1954 között élt Charles Ives. Az amerikai zeneszerző egyszerre volt a konzervatív és avantgárd. Művei ritkán vannak híján a himnikus emelkedettségnek, miközben különleges ritmus- és tonális kísérletek teszik őket eklektikussá és harsánnyá – jellegzetesen újvilágivá. Öt tételes, 2. szimfóniájában némiképp a Csajkovszkij-féle, melodikus és szenvedélyes nagyforma örököseként mutatkozik be. A szerzeményt Bernstein mutatta be 1951-ben. Ormándyék felvétele 1973-ban készült.
6. Charles Ives 2. szimfóniája után egy mifelénk jószerével ismeretlen svéd komponista, az 1872 és 1960 között élt Hugo Alfvén 1903-ban szerzett, népzenei gyökerű Szentivánéji, 1. Svéd rapszódiája hangzik föl Ormándyék előadásában.
