1. Ormándy Jenő ma választott hazája, az Újvilág klasszikus zeneművei közül mutat be két ismert és egy ritkaságnak számító kompozíciót a Philadelphia Zenekarral. Első szerzőnk az 1900 és 1990 között élt Aaron Copland. Orosz zsidó család gyermekeként látta meg a napvilágot Brooklynban. A 20-as években belevetette magát a párizsi művészet háború utáni forgatagába. Debussy, Szkrjabin, Muszorgszkij, Sztravinszkij muzsikáját csodálta –nem utolsó sorban Gyagilev formabontó balett-előadásainak rajongó nézőjeként. Nem hagyta érintetlenül a jazz, mi több: maga is alkotott a kor zenéjét jelentékenyen befolyásoló műfajban, a filmzenéében. 1944-ben szerzett, amerikai folklórmelódiákat is feldolgozó szimfonikus tájképe, a Tavasz az Appalache hegységben igazán Ormándynak való feladat színpompás hangszerelésével.
2. Második amerikai komponistánk, Charles Ives, akinek jellegzetesen újvilági tónusát már megismertük 2. szimfóniájában, most egy három részes tablóval, három szimfonikus tájképpel jelentkezik: Három hely New England-en. A száz éve, 1914-ben befejezett három tétel a zeneszerző fiatalkori élményeit idézi vissza: egy néger dalt, egy kisvárosi ünnepély harsány forgatagát és egy baptista istentisztelet hangjait - a folyó túlpartjáról. A tájképek zongorás színeit Philippe Entremont festi meg.
3. Mai utolsó amerikai klasszikusunk Samuel Barber. A Penssylvaniában, 1910-ben született Barbert gyakran kárhoztatták művei megkésett romanticizmusa miatt. Bárhogy is, opus 11-es, vonósokra írt Adagiója, amelyet Toscanini mutatott be 1938-ban, állandó helyet biztosít az 1981-ben elhalálozott szerzőnek a komolyzenei repertoáron.
