1. A Starker János fölvételeiből válogatott sorozatunk egy méltatlanul elfeledett remekművel köszönti Húsvét vasárnapját. Dohnányi Ernő 1904-ben fejezte be D-dúr Koncertdarabját csellóra és zenekarra. A brahmsi előképekhez méltó, szimfonikus tónusú, virtuóz és elmélyült alkotást Starker a Philharmonia Zenekarral, Walter Süsskind vezényletével játszotta lemezre Londonban, 1958-ban.
2-5. Dohnányi Ernő D-dúr Koncertdarabja után Starker János most professzortársával és kamarapartnerével, Sebők Györggyel játssza el Beethoven 3., A-dúr csellószonátáját. A mű 1809-ben jelent meg Ignaz von Gleichensteinnek, Beethoven egyik első bécsi pártfogójának szóló dedikációval. Noha a címzett nem volt hivatásos muzsikus, a számára szerzett virtuóz darab mégis mérföldkőnek számít a kamarazenében: a két hangszer egyenrangú párbeszédének, tökéletes egymásra hangolódásának egyik legelső iskolapéldája.
